Fotó: Shutterstock
Aki meg szeretné érteni a mai európai idősek népességvándorlásának a mozgatórugóit, annak már aligha elegendő a neoklasszikus közgazdaságtan makro- és mikroelmélete, amely az országok közötti bérkülönbségekre és azokból következően az egyéni nyereség maximalizálására vezeti vissza a régiók közötti vándorlást.
A vándorláskutatás új közgazdaságtana szerint háztartások és családok hozzák meg a lakhelyváltoztatási döntést, s már nem kizárólag a lehető legnagyobb jövedelem megszerzése, hanem részben kockázatcsökkentés, vagyis a biztos megélhetés, biztonságos környezet céljából is. Az utóbbi évtizedekben elkezdődött egy kifejezetten a nyugdíjaskorral beköszöntő életmódvándorlásra irányuló kutatás. A szóban forgó idősek áttelepülési döntésének hátterében nem elsősorban anyagi kényszerek, hanem egy még ki nem próbált életstílus, fogyasztási szokások vagy akár a szabadidő intenzív megélésének a vágya húzódik meg. Az életmódvándorok olyan vagyoni háttérrel rendelkeznek, hogy igényeiknek megfelelő, vonzó természeti és épített környezetben telepedhetnek le.
A Területi Statisztika című folyóirat szeptemberi számában Koós Bálint és Gábriel Dóra, a Hun-Ren Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Regionális Kutatások Intézete kutatói, valamint Tátrai Patrik, a Hun-Ren Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földrajztudományi Intézet munkatársa a Magyarországra irányuló időskori vándorlás területi jellemzőit, különös tekintettel a németek által előnyben részesített lakóhelyeket vette górcső alá.
Hazánk célország lett – szögezi le Tátrai Patrik –, mégpedig olyan célország, ahova egyszerre érkeznek keletről és nyugatról eltérő motivációjú és társadalmi hátterű emberek. Ez egyedivé teszi Magyarország esetét. Az időskorúak nemzetközi vándorlása dinamikusan nő és diverzifikálódik mind a népesség nagyságát, mind társadalmi hátterét, mind földrajzi célterületeit illetően. A kérdéssel tehát egyre inkább érdemes foglalkozni.
Magyarországra hagyományosan az etnikai vándorlás volt jellemző, a rendszerváltozást követő évtizedekben a szomszédos országok magyarjai érkeztek, köztük hatvan év felettiek is. Az utóbbi két évtized népszámlálási adatai alapján azonban a helyzet változóban van: az országban huzamosabb időt töltő, vélhetően le is telepedő idősek körében tendenciaszerűen emelkedik a nem magyar bevándorlók száma, aránya, különösen a Németországból, Belgiumból, Hollandiából és Svájcból érkezőknek köszönhetően. A legnépesebb csoportot alkotó németországiak esetében erőteljes a területi koncentráció elsősorban Somogy, másodsorban pedig Zala vármegyében.